2007. július 3., kedd

ujrend.blog.hu

Minden mindennel összefügg.

Most már itt vagyok olvasható: ujrend.blog.hu
Itt is olvashatsz néha: delta.blog.hu

Ezt meg kifejezetten ajánlom: casabonitarps.blogspot.com
Ez utóbbi lehet, lehetne egy újabb nagy közös magyar siker a japánok leklikkelése után. Ha érdekel az ilyesmi, katt mindenképp.

Van még valamennyi régi tartalom itt - ujrendcomm.blogspot.com -, de asszem itt csak néhány poszt van, a többi elveszett valahol amikor a google fejlesztette a bloggert. majd perlek. érdekesség, hogy ez volt az egyetlen ujrend-mutáció, ahol többen is írtunk, vagy próbálkoztunk. aztán hamvába holt.

ezen túl olvasható még az ős-ujrendt, amit kézzel szerkesztettem tizenévesen. itt van: ujrend.fw.hu

ez volt a legőszintébb korszak, amikor frontpage-el kellett a táblázatokat beillesztgetni és ott meg mondani a dolgokat meg egyesével átszínezni a linkeket feketére.

09:25 | salvation |

2006. február 5., vasárnap

Újabban itt is kísérletezem - na jó, most írtam oda egyet -, aki akarja. Elég felszínesen csinálom ezt az online jelenlétet mostanában, nyilván megvan rá az okom, de who cares. Mellesleg a upc nem szolgáltat netet a jászaimaritér mellett, szóval ennyit az országos lefedettségről. Olyan lefedettek vagyunk, hogy az ország közepére már nem maradt lefedettségünk - és e helyt távol álljon tőlem a vidék-város, vidék-budapest és egyéb distinkciótevés, nem, nincs ilyen, csak nem szolgáltatott illetve szolgáltatott területek vannak. Mellesleg közfeladatnak érezném a digitális infrastruktúra fejlesztését, a szolgáltatónak meg a megoldások - a működő megoldások - kidolgozását és művelését, de mostmár mindegy, maradj csak magadnak, nagyszerű digitális szolgáltató, én hittem szép szavadnak, s te mégsem vagy képes létezni. És ha lehet majd szavazni az adóforintjaim elköltéséről - mint ahogy egyébként nagyon helyesen nem lehet, lásd alkotmány, a gyakorlatban pedig legutóbbi népszavazás - akkor igyekszem belátóan cselekedeni, s odaikszelni a "digitális infrastruktúra" szó mellé.
Én hajlandó vagyok kevesebbet fogyasztani azért, hogy a nyírségben is mehessen az üvegszál.

A kattintás az új lélegzetvétel!

15:56 | salvation |

2006. január 11., szerda

De szeretnék én is hely.
A hírverseny halott, az új világban mindenki ismerősversenyben van. Gyanítom, hogy valami evolúciós oka lehet, miszerint aki több embert ismer, az jobb kapcsolatteremtő készséggel bír egy olyan struktúrában, ahol a kapcsolat értékesebb a vagyonnál (mert a kapcsolat potens vagyon, szemben az effektív vagyonnal), és akkor akinek több a kapcsolat, több a lehetőség (már csak a saját network fejlesztésében is, lásd, Ismerősei, illetve Közös ismerősök).
Mellesleg szerintem blumi benézett ide, és egyoldalúan bontotta a tesztüzemről szóló megállapodásunkat.

07:35 | salvation |

2006. január 9., hétfő

Kérdés, hogy amikor szabályokat állítunk fel, akkor valójában a szabadságunk határait igyekszünk-é megteremteni az együttélés lehetségessé tétele érdekében, vagy inkább olyan cölöpöket verünk a sárba/orientációs pontokat határozunk meg önkényesen, amelyek megóvnak minket a tévedéseinktől, illetve a feltételezett rossz döntésektől (amelyeket így sosem követünk el...vagyis olyasmitől tartunk, amely épp az általunk felállított szabályok következményeképp nem következik be soha, szükségképpen soha nem történik meg...kivéve, ha megszegjük a szabályt?) És a zárójelből kilépvén: ezek szerint, csak akkor fedezhetjük fel a saját önkorlátozásunkon túli lehetőségeket, mondjuk úgy, önnön képességeink határait, ha megszegjük saját szabályainkat (amelyek egyébként, note to self, rossz töntéseinktől óvnak).
Így tehát: képlékeny szabályokat állíts, amelyek, mint a zselatin, áthatolhatók, ha elég elszánt vagy, hogy keresztülmenj rajta. Állíts olyan korlátokat, amelyeket csak akkor vagy képes átlépni, ha valóban képes vagy átlépni. Az ego nehéz ügy.
A kattintás az új lélegzetvétel!

19:11 | salvation |

2006. január 2., hétfő

"Kap közpénzt az Élet és Irodalom? Igen. Olvashatatlan a cikkek túlnyomó többsége? Igen. Szabadlábon van Kovács Zoltán főszerkesztő? Igen. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez így nem mehet tovább."
Itt.

14:11 | salvation |

2005. december 13., kedd

Úgy látszik mostmár kijelenthető, hogy a magyar blogközösség elérte azt a kritikus tömeget, ami már kicsapja a minőséget a mennyiségből. Loop, Blumi, fatburner, doransky, doransky, doransky, Susie, tjp, tjp, pasztortibi, csakhogy néhányat említsek, akiket rendszeresen én, zárt céltudatossága (ok, Susie kivétel e tekintetben) mind mind azt jelzi valahol, hogy végleg felszámolhatjuk a szféra áttekintéséről/átlátásáról szóló illúzióinkat, s elkezdhetünk valami más, tartalomorientált irányba gondolkodni. Egyébként a régebben szegről végről megmondott hálózatos-előszűrt-választottcsoportos társadalommodell most plasztikusan látható, ha figyeltek.

Meg még egy. Szerintem érdemes lenne valakinek végre esztétikai értelemben elgondolkodnia a css-ről, mert szerintem a dolog azzal, hogy rengeteg síkot pakol egymára, amit a végfelhasználó egy adott pillanatban, egy adott módon láthat, s ezt tekintjük statikus alkalmazásnak/alkotásnak, az mondható úgy is, hogy a css a végtelenné nyújtott egy másodperc művészete.

10:40 | salvation |

2005. december 10., szombat

én miért nem küldök SOHA félre smst??????

02:29 | mrpg |

2005. december 1., csütörtök

Tulajdonképpen 2000 óta foglalkoztat, hogy legyen valami-módon azonosíttassék az ujrend. Persze az elmúlt évek valószínűleg jelentenek egyfajta keretet, de egyrészt állandóan haladó megoldásokról pofázom, miközben nincsenek kategorizálva az entryk (megoldva mától), másrészt a megmagyarázom-nemmagyarázom meg szintézisét jelenti számomra az önazonosság, hogy mindig reflexióban legyek magammal, s ezáltal láttassék meg, hogy azonos vagyok önmagammal. A személyes integritás pedig nem hátrány, pláne a lentebb, korábban és egyéb határozókban tárgyalt társadalom modellben.

Karnis.

10:14 | önazonosítás | salvation |

hajnal kettő. albérlet, fél liter gyömbér, cigi, pilótakeksz. reggel hétkor kelés, munka tovább, este országjárás. ideális.
az eddigi csendnek nagyon sok összetevője, oka volt. ha most meg szeretnék osztani veletek mindent, ami ebbe az időszakban történt velem, akkor jó néhány oldalban olvashatnátok beszámolómat az eddigi világról. de inkább mesélek. mese az életről, mese a világról.
ezen gyönyörű ország közepén van egy város, ahol lehetőségek százai várnak a vidéki fiatalokra, hogy érvényesüljenek, hogy azt tanulják, amit szeretnek, és azt tegyék, ami nekik jól esik. főszereplőnk ilyen-olyan okok miatt úgy döntött, hogy egy időre ebben a városban találhatja meg számításait, ebben a városban lehet egy időre az, aki. talán jól is jött neki a költözés, hisz egy olyan világot hagyott maga mögött, amely tele volt érzelemmel, de értelem nélkülli érzelemmel. hisz kinek jó az, ha kötődsz, de nem teljesül be? ha érzel, de nem érzed? ha látod, de nem látszik? főszereplőnk arra is gondolt, hogy idővel ez az érzés változik, csekélyebb lesz, torokszorító, gyomorszűkítő szerelme enyhe szeretetté, esetleg barátsággá silányul. talán magát is próbálta ezzel becsapni. teltek, múltak a hetek, jött az eső, jött a korai sötétség, és már egy kis havazás is. de ez az érzés újra és újra belehasít főszereplőnk tudatába, szívébe, gyomrába. újra és újra eszébe jut Ő, félelmetesen hasonló intenzitással, mint tette azt akár azon a bizonyos reggelen, amikor érezte, hogy vágyai beteljesületlenek maradnak. újra és újra fájdalom járja át, mindig keresi azt a pillanatot, amikor elrontotta. amikor először, amikor másodszor, amikor harmadszor. és miután ezeket megtalálta, újra rá jön, hogy a hibákat látni nem elég, azokon változtatni már nem lehet, és látszólag ingerszegény falakba ütközik. látszólag. az igazságot csak Ő tudja, talán Ő sem, de főszereplőnk semmiképp. nincs olyan perce a órának, nincs olyan órája a napnak, amikor ne jutna eszébe egy dolog Róla, nincs olyan pontja a világnak, amiről ne ugrana be valami. kevés volt, nagyon kevés. sokkal több volt ebben, és ezt Ő is tudja. hiányzik neki a hangja, a mosolya, az arca, az érintése. szeretne magyarázatot kapni arra, hogy miért nem olyan egyszerű a világ, mint amilyennek ő gondolja, miért nem érezheti azt, amit igazán szeretne? ezernyi kérdés, és a töredékére sem kapni olyan választ, amely irányt mutat, amely megmutatja a lehetőséget a tisztulás felé.

mert főszereplőnk mocskos....

02:09 | mrpg |

2005. november 23., szerda

Egyetértőként, támogatóként és csatlakozottként azonosítom magam.
Minél többen itt most vasárnap.

14:32 | salvation |

Régebbiek | Végére »
Bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!